Bárki azt gondolhatja, hogy a test, a mozgás, no meg az egészség voltaképpen "gyakorlati" dolgok, nem online, vagy offline írásokból kell közelebb kerülni a témához, hanem igenis a gyakorlatban.
Ez tökéletesen igaz.
Ha felnőtt élet számtalan hétköznapi kihívással, intéznivalóval, cipekednivalóval, futkosnivalóval, stb. áld meg, a családos, dolgozó embereknek igen kevés ideje jut saját magára, s ebből is csak annak töredéke táncra, mozgásra, sportra, aktív kikapcsolódásra. Némileg elcsigázza az embereket a létfenntartás és a gyermeknevelés, de ugyanúgy az egyetem is, a pályakezdés is, ha még nincsen család.Többen járnak mozikba, játéktermekbe, szórakozóhelyekre, vagy akár egymáshoz, mint ahányan rendszeresen sportolnak, mozognak valahol.És még többen hétközben ki sem mozdulnak és évszakonként egyszer ha látnak erdőt....
Negyven fölött egyre nő ez a tehetetlenségi-nyomaték-féleség, s már havi egy teremfoci, sem a nagyritkán squash, sem az örökké feladott kocogás, de még csak egy séta sem marad nekünk...
Ez már egyfajta "vég-kikapcs", egyfajta felmentés a részvétel alól?
Mindegy, hogy ki miért és mit nem akar elvégezni éppen, miben nem akar tevékenyen részt vállalni, ezzel mégis csak azt jelzi, hogy kikapcsolódásra, pihenésre van szüksége. Föl szeretne töltődni, erőre, impilzusra vágyik.
A lustaság fél egészség volna?
