Köztudomású, hogy az Adventi időszakban fölpezsdül az élet és számos kihívásnak kell hirtelen megfelelnünk életünk minden területén, és így nem ritka, hogy félhullaként esünk be a Karácsonyfa alá végül.
Ne várd meg, míg lüktet a vádlid és beszakad a hátad!
Ha egész nap talpaltál, caplattál és mászkáltál, és cipekedtél és sorba álltál,majd hosszasan a konyhaputnál sasszéztál,teregettél és elrámoltál, és netán még el is mosogattál, a következőket ajánlom, hogy próbáld ki:
Álldogálós-ácsorgós
öklömnyi terpeszben állunk, képzeljük, hogy fejtetőnktől kis csörlő fölhúz,hátunk fölnyúlik, kiegyenesedeik.
Karok, vállak lógnak.
Míg fejed fölfele törekszik, súlyosabb és súlyosabb golyónak érzed.
Amikor már emelkednél lábujjra, a fejtető felfüggesztését elejted, fejed előrecsuklik, hasad beesik, térded megroggyan, csípőd magad alá sülyed.
Gerinced S alakúra sülyed. Karok, fej tehetetlenül, akaratlanul lógnak.
Egy-két sóhajtás után, belégzésre kiegyenesedünk.
Ismételjük meg ahányszor csak jólesik, sok erőt fog adni a napnak!
üdv. Zsóka
/ Ps. ha kávéért mennél a képernyő elől, s ha már úgyis állsz..../
